CREATON ÉPÍTÉSZPÁLYÁZAT 2022 – Horváth Zoltán, Horváth gergely és demjén józsef pályaművének bemutatása

A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészpályázat 2022 új építésű épületek I. díját Horváth Zoltán, Horváth Gergely és Demjén József kapta a „Törökbálinti 8 csoportszobás Bölcsőde” pályaműért!

A pályaművet Varga Csaba a 2021. évi építész pályázat nyertese méltatta.

„Törökbálint, a dinamikusan fejlődő/növekvő település, nagy fába vágta fejszéjét, amikor alapos átgondolás után egy akkora bölcsőde tervezésére adta ki megbízását a Triskell Épülettervező irodának, amely ki tudja elégíteni a folyamatosan növekvő bölcsődei helyigényt. Az igényelt gyerekférőszám jó mutatója az előbb említett dinamikus növekedésnek: 4 nevelési egységes, 8 csoportszobát magában foglaló bölcsődére volt szükségük, ez kb. 100 gyermeket jelent!

A tervezési helyszín egy családi házas területen lett kijelölve, amely megfelelő méretével alkalmas volt a nagy program megvalósításához. Valószínűleg az épület „kliensei”, a kisgyermekek nagyrésze e viszonylag új családi házas beépítésből kerültek/kerülnek ki, így a helyszínválasztás ideálisnak mondható. Ugyanakkor a családi házak adta lépték köszönőviszonyban sincs egy ekkora épülettel – közel 2.000 m2-es beépítésről beszélünk!

Horváth Zoltán és csapata ezt a feladványt mintaszerűen megoldotta. Az épületet több tömegre bontva, azokat logikusan sorolva és összekötve egy változatos és egyben egységes beépítés született. Nevelési egységenként, azaz 2-2 csoportszobánként 4 különálló épületrészt alakított ki, napsugaras elrendezésben és egy 5. tömeggel, amely a kiszolgáló részeket foglalja magába, összekötötte azokat. Ezen összekötő tömeg egyben védelmet is nyújt északról a foglalkoztatós tömböknek. A 4 egység sugarasan nyílik DNy-i irányba, ezzel megadva a jó tájolást, a szellős és világos kialakítást és az egymástól való elszeparált külső játszó és pihenőterek intimitását is mindegyik tömbnek.

Az egyes csoportszobás egységek a másik egység zártabb homlokzatai felé nyitottak. A zártabb homlokzatok egyáltalán nem mutatnak morcosabb arcot a másiknak, mert mindegyiket vidáman színezett finom kitüremkedések díszítik. E homlokzati kiugrások alaprajzilag is jól végig gondoltak, az öltözőknél szükséges nagyobb helyet hivatottak megteremteni.

A nevelési egységek tömbjei hagyományos, oromfalas, nyeregtetős kialakításúak, melyeket a könnyed faszerkezetű teraszok oldanak.

Az összekötő szárny homlokzata se nem merev, se nem zárt. Amellett, hogy védelmet ad a csoportszobás tömböknek játékos, részletgazdag megoldásokat tartalmaz.

Az épület homlokzati anyagai is szépen lekövetik a jól felállított koncepciót: natúrvörös cserép, világos vakolt falak, melyeket a sok helyen alkalmazott faszerkezet tesz még változatosabbá.

Egy olyan 2.000 m2-es épület született, amely tömegével, homlokzati anyagaival, színeivel illeszkedik a családiházas beépítésbe és egyedi formavilágával, ötletes térszervezésével otthonos teret nyújt a gyermekeknek.” -hangzott el a pályázat méltatása során.

A tervezési feladattal kapcsolatos írását Patai Boglárka osztotta meg velünk:

Kicsit kócosan – bölcsőde Törökbálinton

Adott a feladat: egy új bölcsőde tervezése, a helyszín: egy közel téglalap alakú üres telek egy tizennégyezer fős településen, Budapest agglomerációjában, a környezettudatos tervezés követelményei, és nem utolsósorban a szűkös anyagi keret, aminek meg kell felelni. Az építész előtt ott az üres papírlap, ír, rajzol, fogalmaz: milyennek kell lennie egy bölcsődének ma Törökbálinton? Egy ilyen helyzet szinte kiáltja a hanyag koncepciójú megoldást: néhány gyorsan építhető fehér vasbeton hasáb egymásba metsződve, azért egy kis homlokzati játékkal és jól fotózható főbejárattal. De ez a ház nem akart ilyen lenni…

Az épület tömegét, homlokzatait figyelve elsőre talán feleslegesnek tűnik a gesztus, bonyolultnak a formanyelv, de e látszólagos burjánzás mögött valójában egyszerű és nemes az alkotói szándék: újszerű, jövőbe mutató megfogalmazása a helyben gyökerező kultúrának és építészeti hagyományoknak, valamint a bölcsőde működési rendjének, amelyben elkülönül a kisgyermekek tere és a felnőtteké. A telek hosszoldalára kerül egy lazán formált, kicsit kócos épülettest (tenyér) – a főbejárat és a központi terek, kiszolgáló funkciók helye, innen indulunk. Erre rácsatlakozik négy, a kertre sugárirányban kifutó, tornácos, családiház-szerű végtag-tömeg (az ujjak), ezekben vannak a csoportszobák, és közöttük (hajlataikban) a saját kis fedett-nyitott udvaruk, kertrészük. (S ha már követjük a hasonlatot, a nagyujj a parkoló, amely rávezet e nyitott tenyérre.) A csoportszobákat magába foglaló épületrészek tömegképzése és aránya a törökbálinti sváb hosszházak archetípusát örökíti tovább. Homlokzatukon megjelenik a gyerekrajz-játék: halvány akvarellszínekre festett, kályhára utaló tömegek pici ablakokkal – belül a megérkezésből átvezető öltözők tere. Egy kissé ezek a házak is kócosak, hiszen a telken olyan szabálytalanul, látszólag rendezetlenül állnak… de ez miért is lenne baj? Miért kellene az épületnek szépen viselkednie, ha egyszer bölcsőde? A tervező él a lehetőséggel, hogy a szabályos telek ellenére másképp is lehet. És ahogy elkezdjük figyelni, megismerni a házat, rájövünk, hogy ez a másképp valamiképpen nagyon jó is, mert odaillő - illik a környezethez, a funkcióhoz. Belakja a területet, ahogy egy család belakja a házát.

A szakmai szem észreveszi az e mögött rejlő átgondolt szerkesztést, a statika tisztaságát, a műszaki precizitást, a gondos kivitelezést is. Az építőanyagok szerepe sem kevéssé fontos, Horváth Zoltán épületeihez olyan szerkezeteket és anyagokat választ, ami segíti ezt a szabadabb formálást. Lábazata a masszívabb, tömörebb megjelenésű tégla, fedett-nyitott tereiben felfelé tartószerkezetként és burkolatként is a puhább fa hangsúlyos. A nyeregtetős fő tömegeket kiemeli a cserépfedés, amelyeket egybefoglal a laposabb fémtető, innen kanyarodnak le a fém vízgyűjtő szerkezetek. Az épület visszafogott színeinek a kerti növények, a burkolatok és a játékok élénksége ad kontrasztot.

Horváth Zoltán ezen épületén is tetten érhetőek az organikus építészet vonásai: a szemlélet, ahol a rend alapja nem a raszteres szerkesztés és merőlegesség, hanem a változatosság logikáját használó és különféle téri minőségeket egymásba szövő tervezésmód. Szabályossága a szabálytalanságából ered: alaprajzában a sorolás helyett a dolgok egymásmellettiségén van a hangsúly, a működési rendben keresi helyüket és térigényüket, s az így létrejövő összekapcsolódás izgalmas, felfedezésre váró belső téri világot eredményez, amelyben jó mozgolódni.

Milyennek kell lennie egy bölcsődének ma Törökbálinton? Működésében korszerűnek, alaprajzában logikusnak, megjelenésében példamutatónak, anyaghasználatában környezettudatosnak, energetikailag megfelelőnek, tűzvédelmileg szabályosnak, költséghatékonynak, könnyen építhetőnek… De leginkább – és mert a tervező elvei vagy formai játéka sosem lehetnek öncélúak – egy helyi közösség számára szerethetőnek. Egy kisvárosi környezetben ismerős, ugyanakkor karakteres megjelenésűnek, környezetében és belső tereiben is családias, otthonos közegnek. Biztonságot adó helyszínnek, játékra hívogató, élményszerű téri világnak a kisgyermekek első lépéseihez, aztán a kíváncsi körbe szaladgálásához, az első felfedezésekhez és a koszos tenyerekhez, az első mondókák elénekléséhez, a bogarak megleséséhez, a hintázva repüléshez!