A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészpályázat 2023 épület felújítás, bővítés, átalakítás kategóriájában megosztott III. díjat Horváth Bálint, Tamás András, Glück Endre, Kovács Zoltán (A3 Építész Kft.) kapta a „Lajtha Ház Kulturális Központ, Bicske” pályaműért!
A pályaművet Horváth Zoltán Ybl- és Pro Architectura építész, a 2022. évi építész pályázat nyertese méltatta.
„Az épület, amelynek 2018-as átalakítási-felújítási és bővítési terveit az A3 Építésziroda elkészítette már az 1884-es kataszteri térképeken is szerepelt, de pontos építési idejét nem tudjuk. A helyiek által csak „Sefcsik-bőrgyárként” ismert ipari épület a legutóbbi kutatások szerint részben a Lajtha család tulajdonában állt a második világháborút megelőző időszakban. A bőrgyár első tulajdonosa Lajtha Pál volt, annak a Lajtha Lászlónak az édesapja, aki a XX. század első felének legjelentősebb magyar zeneszerzője, néprajzkutatója és zenepedagógusa volt, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett. Sok más – a helyi közösségek életében fontos – épülethez hasonlóan több átépítést megért épület, jelenlegi formáját és mai küldetését 2023 év végére érte el. Története így folytatódhat…
A tervezői publikációkból tudható, hogy a számos tervezési szempont közül Horváth Bálint és munkatársai két szempontot különösen fontosnak tartottak. Egyrészt egy olyan kulturális központ létrehozását, amely értő módon kapcsolja össze Lajtha László népzenei hagyatékát, az ahhoz erősen kötődő táncház mozgalmat, valamint a lokális épített Lajtha-örökséget, másrészt, a tömbbelsőben elhelyezkedő gyárterület zártságát és az új közösségi funkció közötti ellentmondás feloldását. A kedvező helyszíni adottságok lehetővé tették, hogy a terület hossztengelye mentén egy „sétálóutca” kialakításával a tömbbelsőben elhelyezkedő bőrgyárat Bicske városának településszövetébe bekössék. Ez a hossztengely egyben a bővítés irányát is megadta, így az új funkcióknak helyet adó épületrészek folyamatos funkcionális és vizuális kapcsolatba kerültek a „sétálóutcával”.
A meglévő gyárépület földszintjén alakították ki az előcsarnokot. Ebből a térből közvetlenül elérhető a földszinti kiállítótér, a nagy rendezvényterem, valamint az új, vertikális közlekedőn keresztül az emeleti stúdiók. Ezen terek épületszerkezeti kialakítása és felszereltsége professzionális hangfelvételek készítésére alkalmasak. A meglévő épület fehér vakolt tömege és a szélesebb traktusú, egyszerű nyeregtetős rendezvénytér téglaburkolatos tömege egyértelműen mutatja a régi és az új határát. Ezt a határt hivatott a főbejáratot is kijelölő könnyed faszerkezetű “tornác” összekötni. A „sétány” mentén tovább haladva a külső rendezvénytér tárul fel, melyet egy szintén egyszerű nyeregtetős tánccsűrt megidéző tömeg zár le. A “tánccsűr” fa szerkezetű épületrésze és a rendezvénytér téglaburkolatos tömege között a tornácos építészeti motívum egyedi faoszlopaival megismétlődik, bővítve ezzel a külső rendezvényteret, egy fedett nyitott kiállító térrel.
Az épület homlokzati anyagainak változása is szépen leköveti a jól felállított tervezői koncepciót, a múlt és a jelen épületrészeit a kiegészítő könnyed fa és üveg anyaghasználatú építészeti formák szővik jó arányú egységgé.
A létrejött épületegyüttes az egyik legszebb példája annak a felelős építész viselkedésnek, amelyet úgy szoktunk meghatározni, hogy az építészet a tovább építés művészete. A bicskei Lajta Ház Kulturális Központ a követendő minta és a helyes válasz az illeszkedésre, a települési szövet továbbszövésére.
Végezetül kérem engedjék meg, hogy a figyelmükbe ajánljak egy rövid részletet Roger Scrouton angol filozófus, esztéta írásából. Úgy vélem, hogy ez kapcsolódik ahhoz az építészeti gondolkodáshoz, amelyet a bicskei Lajtha Kulturális Központ tömegformálásban, térképzésben, anyaghasználatban képvisel.
„És azt hiszem, itt látnunk kell, mennyire félrevezető az az elképzelés, hogy az esztétikai ítéletek pusztán “szubjektívek”. Az “illeszkedés” eszméje a közösség tágabb értelemben vett tapasztalatából fakad. Az emberek megtanulják, hogy viselkedésüket, megjegyzéseiket és megnyilvánulásaikat a körülöttük élők igényeihez és elvárásaihoz igazítsák, ezt értjük illem alatt. De ha megtanultuk őket, akkor valami mást is megtanultunk: a “beilleszkedés” és a “kilógás” közötti különbségtétel átfogó érzékelését. A neveletlenség leggyakoribb formája a mindenáron való kitűnés, a figyelem magunkra vonása, függetlenül attól, hogy megérdemeljük-e. A beilleszkedési hajlandóság elutasítása az olyan kisemberek kihágása, akiknek enélkül unalmas lenne az élete. A jó modor tehát azt jelenti, hogy beilleszkedünk mások közé, és egyenrangú partnerként folytatunk velük párbeszédet a közéletben. Az illem nem szubjektív választás, hanem a folyamatos konszenzuskeresés mellékterméke. Általános illeszkedési érzékünk pedig az emberektől a tárgyakig terjed, a mindennapi életünk használatitárgyaitól a tágabb épített környezetig. Ennek megértése az első lépés a szépség szerepének megértéséhez, az emberi közösségek alakításában.” -hangzott el a pályázat méltatása során.
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolataikat a tervezők is megosztották velünk:
„A helyiek által csak „Sefcsik-bőrgyárként” ismert ipari épület a legutóbbi kutatások szerint részben a Lajtha család tulajdonában állt a második világháborút megelőző időszakban. A bőrgyár első tulajdonosa Lajtha Pál volt, annak a Lajtha Lászlónak az édesapja, aki a XX. század első felének legjelentősebb magyar zeneszerzője, néprajzkutatója és zenepedagógusa volt, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett. Lajtha László komolyzenei és népzenei hagyatéka méltó módon került megőrzésre a Hagyományok Házában, azonban a nagyközönség által közvetlenül megélhető, tapintható és hallgatható módon ritkán került bemutatásra Budapesten kívül. Eddig.
Kiindulás
A 2018-ban induló tervezési folyamatnak két fő mozgatórugója volt: Egyrészt egy olyan kulturális központ létrehozása, amely értő módon kapcsolja össze Lajtha László népzenei hagyatékát, az ahhoz erősen kötődő táncház mozgalmat, valamint a lokális épített Lajtha-örökséget, másrészt, a tömbbelsőben elhelyezkedő gyárterület zártsága és az új közösségi funkció közötti ellentmondás feloldása. A szerencsés helyszíni adottságok lehetővé tették, hogy a terület hossztengelye mentén egy „sétálóutca” kialakításával a tömbbelsőben elhelyezkedő bőrgyárat Bicske városának vérkeringésébe bekössük. Ez a hossztengely egyben a bővítés irányát is megadta, így az új funkcióknak helyet adó épületrészek folyamatos funkcionális és vizuális kapcsolatba kerültek a „sétálóutcával”.
A meglévő gyárépület
Az üzemépület egy többször átalakított és több ütemben bővített létesítmény volt. Az előzetes szakvélemények és a többszöri helyszíni bejárás után valószínűsítettük, hogy az eredeti gyárépület a Vörösmarty utcával párhuzamos és arra merőleges alaprajzi kialakítású, földszintes építmény volt, mely már az 1884-es kataszteri térképen is szerepel, de pontos építési idejét nem sikerült megállapítani.
Ez az eredeti épület az emeletráépítéssel egyszerű, egytraktusos szerkezeti rendszerben került kialakításra. Feltételezhetően ezekben az osztatlan terekben voltak az üzemi funkciók, az utólagos toldalékrészekben pedig az újabb kiszolgáló helyiségek kerültek kialakításra. Az épületben függőleges közlekedő mag nem épült, az emeletet egy külső lépcsőn keresztül lehetett megközelíteni. A területen két kutat is találtunk az épületeken kívül, melyek feltételezhetően a bőrgyártásához szükséges vizet szolgáltatták. Ekkor még nem tudtuk, hogy lesz egy harmadik kút is, melyet már csak a kiszolgáló épületrészek elbontása után tárt fel a kivitelező. Utóbbi kút a földszinti rendezvénytér padlójába épített üvegfödémen keresztül került bemutatásra.
Az új funkciók
A meglévő gyárépület földszintjén alakítottuk ki az előcsarnokot. Ebből a térből közvetlenül elérhető a földszinti kiállítótér, a nagy rendezvényterem valamint az új, függőleges közlekedő magon keresztül az emeleti stúdiók. A meglévő épület fehér vakolt tömege és a szélesebb traktusú, egyszerű nyeregtetős rendezvénytér tégla burkolatos tömege egyértelműen mutatja a régi és új határát. Ezt a határt hivatott a főbejáratot is kijelölő kortárs megfogalmazású “tornác” összekötni. Az üvegezett tornác a rendezvénytér vizuális kapcsolatát is biztosítja. A „sétány” mentén tovább haladva a külső rendezvénytér tárulkozik föl, melyet egy szintén egyszerű nyeregtetős tánccsűrt megidéző tömeg zár le. A “tánccsűr” fa szerkezetű épületrésze és a rendezvénytér téglaburkolatos tömege között visszaköszön a tornác funkció és motívum, mely a hátsó művészbejárót rejti.
A művészbejárón keresztül is elérhető kiszolgáló zóna az oldalhatár felé a sétányról nem érzékelhető módon került kialakításra, mely az öltözőket, közönség-mosdókat, ruhatárat foglalja magába.
Stúdiók, akusztika
Az emeleten kialakított stúdiók professzionális hangfelvételek készítésére lettek kialakítva. Ezekben a terekben a speciális több rétegű akusztikai álmennyezeti rendszerek és az egyedi falburkolatok biztosítják a zenészek számára a megfelelő akusztikai körülményeket. A földszinti rendezvényterem is olyan akusztikai tető és falburkolatokat kapott, mely akár egy szimfonikus zenekari felvételre is alkalmassá teszi a termet. Az épület első szárnypróbálgatásairól visszaérkező pozitív visszajelzések igazolják az akusztikai-, szakági- és építészeti tervezőcsapat szoros együttműködésének fontosságát.”
Közreműködők
- Generáltervező: A3 Építész Kft.
- Felelős építész tervező: Horváth Bálint
- Projektvezető építész tervező: Tamás András
- Tervezőtársak: Glück Endre, Kovács Zoltán
- További építész tervezők és munkatársak: Somogyi Gábor, Kállai Flóra, Schläffer Lajos
Szakági tervezők
- Tartószerkezeti szakvélemény: Cséfalvay Gábor – Tetra Plan Kft.
- Utólagos vízszigetelési szakvélemény: Vaszary Miklós – Méhes Renoszig Kft.
- Tartószerkezet: Császár Viktor – Plancomplex Kft.
- Épületgépészet: Hertelendy Zsolt
- Épületvillamosság: Széll András, Tibai Tamás
- Tűzvédelem: Tóth Dávid
- Tűzjelző: Kelemen Csaba – Kelemen Mérnökiroda Kft.
- Útterv: Tódor Dénes – Tordas Mérnökiroda Kft.
- Környezetrendezés: Szalai Szakály Zsuzsanna
- Akusztika: Fürjes Andor Tamás – Aqrate Kft.
- Épületszerkezet: Sipos Gergely – Arkkitechti Építész és Mérnökiroda Kft.
- Belsőépítészet: Tamás András – A3 Építész Kft. és Bunyik Emese – Studio Bunyik
A szintráépítés építészeti megfogalmazásában az udvari beépítés gondolkodásmódját folytatja. A tantermek és zsibongó terek keresztmetszete a szokványostól eltérő, szabadabb, izgalmasabb. Külső burkolata natúrvörös kerámia, mintegy a tető átformálásaként a főpárkány felett. A ferde tetők kerámia cserépfedésűek, a függőleges felületek ablaksávok, illetve a cseréppel azonos anyagú kerámiával burkolt felületek.
A tetőráépítés átnyúlik az óvoda műemléki védettségű telkére. A ráépítés a történeti barokk épületrészt nem érint, csak az iskola épületével egy időben épített XX. század eleji épületet.”
Köszönjük és gratulálunk az épületfelújítás, bővítés, átalakítás kategória megosztott III. helyezéshez!