A „Tradíció és Innováció – Tető az építészetben” építészpályázat 2023 épület felújítás, bővítés, átalakítás kategóriájában megosztott III. díjat Józsa Dávid (ARCHI.DOC Építésziroda Kft.) kapta a „Szent Anna Gyermekközpont felújítása” pályaműért!
A pályaművet Krizsán András Ybl Miklós-díjas építész méltatta.
„MESE AZ EGYKORI VOSS ÁRVAHÁZ ÚJ ÉLETÉRŐL
Hol, volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl - bár ez inkább az Enns-en innen - még az Üveghegyen is túl, ahol a kidőlt-bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, hol jó volt, ott rossz nem volt, ahol rossz nem volt, ott mind jó volt, a Tőzike tanösvényen innen, a Fürtösbodza tanösvényen túl, egy nekeresdi s ebkérdi kopasz hegy mellett élt egyszer egy öreg házaspár. A nagybajuszú Ehrenfelsi Voss Károly bácsi, császári hadibiztos, és felesége, a mindig mosolygós Lanius Anna Dorottya néni. Károly bácsi, az öreg obsitos, ha a bajuszát pödörte az udvaron, mindig terrengettézett, míg Dorottya néni kipirult arccal hímezte közben a csipkekölteményeit bent a szobában. Szorgalmasan éltek és munkálkodtak még öreg napjaikban is.
Csak egy szívfájdalmuk volt szegénykéknek, hiába imádkoztak, keseregtek, de bizony egy árva gyermekük, unokájuk sem volt nekik bizony. Senki nem szaladt az ölükbe, senki nem fogta meg a kezüket, senki nem takarta be őket, ha elbóbiskoltak a kandalló mellett. Meg is egyeztek hát abban, még jóidőben, ha valamelyikőjük előbb szenderülne át a másvilágba, a másikuk minden vagyonkájukat egy árvaház alapítására fordítja majd, hadd töltse be a házukat örökre a gyerekzsivaj, lótás futás. Hát így is történt. Miután szegény Károly bácsit elsiratták, 1761. október 31-én a Halász utcai házukban, az özvegy Dorottya néni felkereste Voith Mihály jezsuita rektor uramat, összefogva Primes György városi plébánossal közösen, és kidolgozták a soproni Voss árvaház alapítólevelét, melyet 1768. május 18-án felterjesztettek megerősítésre Mária Terézia Ő fő méltósága elé. A császári és királynői ő fensége jóvá is hagyta az alapítást június 30-án és a szegény katolikus szülők gyerekei 1772-ben már be is költözhettek az árvaházba. Lett is aztán nagy futkározás, kiabálás, hancúrozás bőven a két udvar köré szerveződő ház falai között. Közben az épületegyüttes többszöri átalakítás és bővítés után, több telek összevonásával XIX. század végére elnyerte teljes formáját is, és egészen 1950-ig, 178 évig működött árvaházként.
Ezután hol munkásszállóvá, hol irodává alakították át a szegény árvaházat, még végül lakások is lettek benne, míg nem egyszer aztán a 2000-es évektől az épület használaton kívül került, átadva magát az enyészetnek. Sírt is, szomorkodott is szegény Dorottya néni és Károly bácsi az egekben. Hiába cifrázta az öreg Voss bácsi is bajuszát kihegyezve: Jaj, mi lesz hát a szegény kis árvákkal? Mi lesz a kis árvaházacskánkkal? Évekig biza nem történt semmi. No, így aztán az én mesém is majdnem vége szakadt volna, ha az a volna ott nem lett volna és nem került volna éppen arra négy jókezű építész, Józsa Dávid, Radics Andrea, Bartók Anita, és Pamuk Lilla az ARCHI.doc iroda csapatából. De bíz aztán meglódult velük álmaink körhintája, és mi csak forgatjuk a szemünket és tátott szájjal bámuljuk, hogy milyen csudát műveltek az épülettel.
A várost ismerők tudják jól, hogy Sopron sétáló város. A keskeny közök rendszere – mely behálózza történeti városszövetet – bárhonnan is indulunk, a belvárost néhány perc séta távolságra hozza. A városi szövet kötöttségeinek feloldására a tervezők ügyesen kifordították – akarom mondani, inkább befelé fordították — a patinás házat és a két udvart tették középpontba. Az első udvart a történeti, meglévő épületek keretezik nyugodt, arányos homlokzati ritmusukkal, a hátsó udvart pedig az új bölcsődei csoportszobák ölelik körbe, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó átadó, gyermekgondozó helyiségek. Az ovális alakban körbefutó előtető ráadásul vizuálisan megnöveli a benti tereket, és „a kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok” érzésével fogja egybe a gyerekek világát. Még a csuda szép régi kápolnát és sekrestyét is helyre állították Dorottya néni és Károly bácsi legnagyobb örömére, hogy aztán a jól bevált CREATON KLASSIK natúr vörös hódfarkú, kettős fedésről ne is beszéljünk a tetőn, ami alatt ott ücsörgünk, ragyogó képpel, és szájtátva bámuljuk miként futkároznak, kiabálnak, hancúroznak az egykori Voss árvaház megújult falai között újra a soproni óvodások. Így volt, nem így volt, égből pottyant CREATON díj lett a vége, ha nem hiszed, járj végére!” -hangzott el a pályázat méltatása során.
*Forrás: Kiss Anna verseinek, és a a https://epiteszforum.hu/az-egykori-voss-arvahaz-uj-elete--gyermekkozpont-a-poncichter-negyedben írás felhasználásával.
A tervezési feladattal kapcsolatos gondolataikat a tervezők is megosztották velünk:
„A helyszín Sopronban, a Halász utcában, a város Szent Mihályról elnevezett középkori eredetű városrészében található. A Szent Mihály domb Sopron történeti városrészei közül talán a legkevésbé ismert, festői gazda negyede. A Bécsi domb déli lejtőjén az Ikva pataktól az egykori külső városfalig felkúszó sikátorokkal átszőtt, nőtt városrész.
A várost ismerők tudják, hogy Sopron sétáló város. A keskeny közök rendszere, mely behálózza történeti városszövetet, bárhonnan indulunk is a belvárost néhány perc séta távolságra hozza. A telkünk mellett húzódó Árvaház köz a Halász utcai iskolákat köti ebbe a rendszerbe.
Az egykori árvaház alapítói Ehrenfelsi Voss Károly (1690 körül–1761) és neje, Lanius Anna Dorottya (?–1770) gyermektelen házaspár voltak. A Voss házaspár abban egyezett meg, hogy a tovább élő házastárs mindkettőjük vagyonát árvaház alapítására fordítja. Voss Károly császári hadbiztos 1761. október 31-én hunyt el Halász utcai házukban. Az özvegy összefogva Voith Mihály jezsuita rektorral és Primes György városplébánossal (1745–1775) közösen dolgozta ki az árvaház alapítólevelét, melyet 1768. május 18-án terjesztett fel megerősítés végett Mária Teréziának. A királynő június 30-án hagyta jóvá az alapítást.
Az első gyerekek 1772-ben költöztek az árvaházba, ahol a soproni szegényebb katolikus szülők gyerekeinek nyújtottak menedéket. Az épületegyüttes többszöri átalakítás, bővítés után, több telek összevonásával XIX. század végére nyerte el teljes formáját és egészen 1950-ig, 178 évig működött az árvaház. Ezután munkásszálló, irodák és lakások kerültek kialakításra, majd a 2000-es évektől az épület használaton kívül állt, átadva magát az enyészetnek.
Az épületegyüttes két udvar köré szerveződik. Az első udvart az épületrészek teljesen körbezárják, a hátsó udvar a DNY-i irányból nyitott, csak kerítés fallal határolt. Itt a bontásra kerülő, a hátsó udvart délkeleti és északnyugati oldalán bezáró épület-szárnyakat a 1890-es évek végén építették. Az első udvart körül ölelő, megtartandó épületszárnyak többszöri átépítés nyomait viselik magukon, mindezt a kora középkori falszövetek, áthelyezett nyílások, befalazott reneszánsz loggia, barokk kőkeretes ablakok és díszítőfestések mutatják. Az utcai homlokzat architektúrája a XIX. sz-ban került kialakításra, jelentősen átalakítva a barokk homlokzatot. Az homlokzat a korábbi falazat elé, csorba nélküli éltéglával falazott tagozatok, húzott vakolatdíszek rendszere, mely állapota a felújtás idejére nagyon leromlott.
Az egykori árvaházból kialakított gyermekközpont szervesen kapcsolódik soproni római katolikus egyház oktatási struktúrájához, az itt elhelyezendő funkciók is e rendszerben értelmezendők. Az évszázadok alatt több ütemben kialakult épületegyüttes hátsó, rossz állapotú, XIX. sz.-i hátsó épületszárnyainak elbontásával teremtettünk helyet az új bölcsőde csoportszobáinak, játszóudvarának. Az épület további meglévő részét teljesen felújítva két csoportos óvodával, és sokrétű kiszolgáló funkciókkal keltettük életre.
A városi szövet kötöttségeinek feloldására építészeti koncepciónk a befelé, udvar felé fordulás volt. Az épület továbbépítése során megtartottuk a két udvar köré szervezett épület alaphelyzetet. A hátsó udvart az új bővítményként a bölcsődei csoportszobák ölelik körbe, és ahhoz közvetlenül kapcsolódó átadó, gyermekgondozó helyiségek. A sűrű, nőtt városi szövetben egy egyedi, vidám gyermek „oázis” megteremtése céljából választottuk az alkalmazott építészeti eszközöket, ahol a fedett körbefutó tető, a kint és bent határvonalának átfedése vizuálisan megnöveli a tereket, egybefogja gyerekek világát.
Az első udvart a történeti, meglévő épületek keretezik nyugodt, arányos homlokzati ritmusukkal, kellemes légtérarányú magasságukkal. Az első udvar a megérkezés helyszíne, ahonnan a középső keresztszárny egykori kapuáthajtó nyílásait helyreállítva átlátunk a hátsó színes világba. A meglévő, megmaradó épületszárnyak gazdag térstruktúrája a kiszolgáló funkcióknak, fejlesztő szobáknak biztosítanak helyet. Az árvaház köz felőli oldalszárnyban helyeztük el e két szintet összekötő lépcsőt és a teljes épületben akadálymentes közlekedést biztosító személyfelvonót,
A hátsó udvart körülölelő, új, földszintes épületszárnyat az első emeleten tetőteraszként alakítottuk ki, mely az óvodai csoportokhoz kapcsolódóan biztosít további szabadtéri játszó, udvar felületet.
A kápolna és sekrestye szintén helyreállításra került és elsősorban a gyermekközpontot látogató gyermekeket szolgálja. Az emeleten a kápolna melletti közel eredeti állapotában megmarad helyiség gondos restaurálással az egész intézmény kiszolgáló szülői fogadóként, találkozási pontként hasznosul.
Az utcai szárny emeleti részben kis létszámú óvodai csoport és kiszolgáló funkciói, a földszinten gyermek fejlesztő eszközöket forgalmazó üzlet és üzemeltetési helyiségek kaptak helyet.
Az utcai szárny helyreállításánál célunk a gondos felújítás mellett kis beavatkozásokkal az eredeti gazdag részletek kiszabadítása, az eredeti téri összefüggések visszaállítsa volt. A fenntartóval közösen sikerült az egykor gyermekek számára kialakított terekhez illő új funkciók megtalálása, így az eredeti részletek megtartása mellett ismét sikerűt gyerekzsivajjal megtölteni a tereket.”
Stáblista:
Építtető:
- Győri Egyházmegye - 9021 Győr, Káptalandomb 5/b.
- Dr. Veres András megyéspüspök
Generál tervező: Archi.doc Építésziroda Kft. - 9400 Sopron, Várkerület 23. 1/9.
Felelős tervező – építészet, belsőépítészet: Józsa Dávid okl. építészmérnök vezető tervező
Építész tervezők:
- Radics Andrea okl. építészmérnök
- Bartók Anita okl. építészmérnök
- Pamuk Lilla építőművész
Grafika: Varga Tünde tervezőgrafikus
Tartószerkezeti tervező:
- Varga László okl. építőmérnök
- Bátki Károly okl. építőmérnök
Épületgépészeti tervező: Bánhalmi János okl. gépészmérnök
Épületvillamossági tervező: Szalmási Vilmos okl. villamosmérnök
Környezeti rehabilitáció: Horváthné Korinek Judit rehabilitációs környezettervező szakmérnök
Tájépítész tervező:
- Lád Gergely okl. tájépítészmérnök
- Gyüre Borbála okl. tájépítészmérnök
- Kántor-Turi Emese okl. tájépítészmérnök
- Városy Dóra okl. tájépítészmérnök
Konyhatechnológia: Krauser Tibor konyhatechnológus tervező
Köszönjük és gratulálunk az épületfelújítás, bővítés, átalakítás kategória megosztott III. helyezéshez!