Egy történelmi épület újjászületése: Pest-Buda Hotel
A budai vár impozáns, történelmi értékű épülete a Pest-Buda étterem és hotel. Története a középkorra nyúlik vissza. Jelenlegi funkciójában is komoly hagyományokkal rendelkezik.
"Középkori alapokon építették újjá a 17. század végén, majd többször átalakították, emelettel bővítették, falába utólag kéményeket véstek, udvarán lépcsőházi szárnyat létesítettek. Fejlődésének véletlenszerűségét mai töredezett alaprajza is mutatja. Története az ismert Vörös Sün házzal kapcsolódik össze szorosan: egy időben fogadóként működtek közös tulajdonos vezetésével.
A szomszédos épületek összefonódása a tűzfalak esetében is megfigyelhető: nem igazán jellemzők a kitűzött telekhatárra épült, független határolószerkezetek. Egymásra építkeztek, végül azé lett a tűzfal, aki magasabbra emelte."
A tervezők, Hild Csorba Bernadett és Erdélyi Erika, a Budavári Önkormányzat felkérésére kezdtek el foglalkozni az emeleti lakások helyén és a tetőtérben vendégszobák kialakításának tanulmánytervével.
Pályázati forrás hiányában azonban ez a munka megszakadt. Az éttermet üzemeltető vállalkozás azonban felkarolta az ötletet és a felső szinteken egy megosztható lakosztályt és két kisebb szobát, a tetőtérben pedig két kisebb lakosztályt valósított meg.
Fotó: Bujnovszky
Fotó: Bujnovszky
"Az igazi kihívást a tetőtér kialakítása jelentette. Eredetileg a nagy terasz helyén bakdúcos fedélszék, a lépcsőházi oldalon egy alulszoknyás, szárítópadlást idéző, deszkaburkolatú, fa szerkezetű üres fedélszék állt. Kiszabadítottuk a teljes barokk manzárdtetőt a későbbi félnyeregtető takarásából, melynek helyébe teraszt terveztünk. Úgy igyekeztünk tetőterét beépíteni, hogy a gyönyörű barokk tetőszerkezet, lehetőség szerint, teljes mértékben látható legyen."
A tetőfedés anyagának kiválasztása is komoly dilemma volt, a patinás régi hódfarkú cserép karbantartása a tetőtérbeépítéssel ellehetetlenült, olyan megoldást kellett keresni, ami a műemléki megjelenést és a műszaki igényeket egyaránt teljesíteni tudja, továbbá a torzfelületekhez kis méretével jól idomul.
Végül az érvek a CREATON Kera-Biber szász hódfarkú, natúrvörös cserepe mellett szóltak, hiszen ez a termék az, amely kis méretű, léptékében az eredeti fedést képes visszaidézni, a tető természetes vonalát képes finoman lekövetni, bírja az építés közbeni és esetleges karbantartás alatti terhelést, alacsony a vízfelvétele, így jó a fagytűrő képessége és reményt ad, hogy természetes öregedése révén idővel színárnyalatában is teljes harmóniába kerül a műemlék épülettel.
A héjazat alatti légrés kiszellőztetésére a tervező egyedi módszert alkalmazott. A gerinc mellett, a lovagsor alatt fém szellőzőlécet helyezett el.
A hófogást a hagyományokhoz híven egyedi gyártású, egyágú, levéldíszes kovácsoltvas hófogó biztosítja.
Fotó: Heisz Ferenc
Fotó: Bujnovszky
Fotó: Bujnovszky
A belső homlokzati burkolások az eredeti deszka felületeket idézik.
Az utcai manzárd tető különböző hajlásszögű felületeinek csatlakozását a belső oldalon az épen maradt, restaurált, profilozott fagerendával, a külső oldalon az eredeti mintájára gyártott, patinázott fémlemez borítással oldotta meg a tervező.
Az oromfalak lezárása a korábbi habarcsba ragasztott cserépfedés helyett rejtett, vízorros alátét fémlemezzel lett összedolgozva.
A teljes felújítás tanulságait így foglalja össze az építész Hild Csorba Bernadett:
"Az épület adottságaiból adódóan a kivitelezés küzdelmesen alakult, folyamatos alkalmazkodást igényelt újabb és újabb helyzetekhez, míg végül minden rendeződött, tisztázódott. Sokat tanulhattunk az épületről, az épülettől és vágyakozva gondolunk azokra az időkre, amikor a vári felújításokat összefüggéseiben kezelhették elődeink.
A Pest-Buda mindig fontos hely volt a vári környezetben. Célja most is ugyanaz, mint mindig: kellemes pihenőhelyet biztosít a rohanó mindennapokban. Egyedi hangulatával, történeti értéket bemutató mai megjelenésével és kialakításával, emberközeli léptékével a mai kor emberének igényeit igyekszik kiszolgálni."
Fotó: Bujnovszky
Fotó: Bujnovszky