A Tradíció és Innováció, Tető az építészetben pályázat építész díjkiosztóján, a Horváth Zoltán és Födelmesi Tamás László által tervezett Reischl Sörház Műemléki Épületegyüttes, vegyes rendeltetésű épület felújítást különdíjjal jutalmazta a zsűri.
A pályaművet Horváth Sándor, Széchenyi díjas építészmérnök, egyetemi adjunktus, az ÉMSZ alelnöke értékelte.
,,Manapság divat jó sört inni, nem volt ez másképp régen sem.
Ma a sörkultúrát szeretők körében külön figyelmet kaptak a házi, kisüzemi sörfőzdék és azok termékei. A díjazott projekt is egy ilyen nagymúltú sörfőzdéhez kötődik.
Az épületet Festetics Pál felkérésére Hofstädter Kristóf tervezte és az írásos dokumentumok lapján 1770-ben már II. József lakott ebben az épületben. A házat 1854-ben vásárolja meg Festetics Taszilótól a cseh származású Reischl Vencel, aki sörházat alapít. Ahonnan származik, onnan hozhatta a jó minőségű sör kultúrát magával.
Sajnos a ház későbbi élettörténete kicsit hányatott volt. A XX. század elején, még a helyi turisztikai élet kedvelt célpontajként működött, aztán a II. világháború után, mint minden más hasonló épültet, államosították. Tanácsi lakásokat is létesítenek benne, a fákat kivágják, kertmozi is működött az udvaron.
A felújítást rögzítő terv hallatlan előnye, hogy komplexen kezelte a környezetet és az egész épületegyüttest. A kapuépítményen keresztül a belső udvar látványa invitáló, az udvar kialakítása a tervek szerint igényes és több bejáratával a környezeti városszerkezetre is szerkesztve van a megközelítés.
Az épületben helyi termékek forgalmazása, gyümölcsfeldolgozó, látványsörfőzde, annak fogyasztótere és étterem is helyet kap. Ezentúl kiállítóterek, konferenciatermek kerülnek kialakításra és egy inkubátorház is létesül.
A toronytér, mint kimagasló épületrész az áttört födémével, egyedi térélményt biztosít majd a látogatók számára. A homlokzatok és a tető tömege letisztult, a tetőfedés anyaga, a választott hódfarkú fedés illeszkedik az építés korának formavilágához, a klasszicista egyszerűséghez.
Ugyanakkor visszafogottan, a tetősíkban fekvő üvegezett felületükkel és épülettömeg kiegészítésekkel megjeleníti a felújítás korának jellemző anyaghasználatát is. Az üveg semlegessége jól jelzi a múlt és a jelen közti határvonalat, nem hivalkodó, megtestesíti a transzparenciát is, természetes fényt juttatva az egykori sötét, belső terekbe. A terv kétségtelen érdeme, hogy egészében, környezetével együtt kezeli a hányatott sorsú épületegyüttes felújítását, a többféle rendeltetést jól ötvözi, felismerve nőtt tömeg formai harmóniáját. Ehhez természetes módon illeszkedik a választott hódfarkú tetőcserép, mely a letisztult formák hagyományának folytatója.
Gratulálunk a tervezőknek, Horváth Zoltánnak és Födelmesi Tamásnak!”
Horváth Zoltán felelős tervező műszaki leírásából idézünk:
,,A tervezési terület Keszthely Város belvárosában, a Deák Ferenc utcában található. A tervezési feladat egy műemléki épület utcai és udvari szárny komplett felújításának a megtervezése volt.
A több építési ütemben épült ipari műemléképület új funkciókkal való ellátása, a XXI. században való elhelyezése volt a cél. Az ingatlanhoz meglévő gyalogos és gépjármű közúti csatlakozás tartozik. Az ingatlan közművekkel való ellátottsága megoldott.
A belső tér kialakítása során a megrendelő kérésére az épületben több, egymástól eltérő funkció került kialakításra. Ennek a lehetőségére az épület összetettsége, továbbá alapterülete is kiváló lehetőséget biztosított. Minden az építtető és a modern kor elvárásának megfelelő rendeltetés elhelyezésére alkalmas teret megtaláltunk a meglevő kubuson belül.
A műemléki épület ismertetése:
A sörház környékén egykor feltehetően temető húzódott. Lipp Vilmos, a keszthelyi gimnázium egykori igazgatója 1879 és 1880-ban 449 sírt tárt fel a területen. A keszthelyi barokk építészet egyik emléke, a valamikori Új utca és Bolha utca sarkán álló sörház. Ez pálinkaégetővel összekötött sörfőző volt. Az épületet Hofstädter Kristóf tervezte Festetics Pál megrendelésére 1770 körül. II. József császár 1770-ben már itt lakott, tehát ekkor már állt a sörház a lakórésszel együtt.
Az épület uradalmi sörházként üzemelt 1844-ig, ekkor vette bérbe Reischl Vencel (cseh származású serfőző és kocsmáros).
Az 1844-ben felvett átvételi inventárium (leltár) szerint a barokk épületegyüttes a következő épületekből állt: hatszobás utcafronti szárny, kamra, serfőző- és tüzelőkonyha, majd pálinkafőző, mellette árpacsíráztató kamra, kettő közt padlásfeljáró. A szárnyak alatt egymásba nyíló pince és egy jégverem húzódott. A különálló részben keletről a marhaistálló, nyugatról a lóistálló határolta a telket, a szekérszín és a fakamra fedélszéke náddal fedett volt. Az épület a leírás szerint közepes és jó állapotú volt.
Az 1854-es kataszteri térkép szerint az épület "L" alakú, az üzemhez északról kert kapcsolódik. 1854- ben vásárolja meg Festetics Taszilótól az épületegyüttest, melynek ettől kezdve a neve "Reischl- féle étterem és sörkert". 1862-től ifj. Reischl Vencel veszi át az épület üzemeltetését. 1871-től az épületegyüttest tovább fejleszti: két új malátapince, modernizált gépállomány, két új hűtőbárka, jól hőszigetelt hűtőtorony és széles akna csatlakozás a pincéhez. Később a pincerendszert egészen a konyhakertig bővítik.
Az 1885-ben készült helyszínrajzon már látszik a keszthelyi honvéd- lovasság laktanya építésével egy időben megépült kantin. Ifj. Reischl Vencel 1893-ban örökli meg az épületegyüttest, amely további fejlesztésekkel a térség legjelentősebb sörfőzője lesz. Az 1895-ös V. Prick féle gépészeti tervek alapján látszik, hogy tovább fejlesztették a malátacsírázó tornyot és a gépészeti szárnyat. Az északi telekhatáron kapu nyílt a sörkertbe. Az utcafronti barokk épületben ivóhelyiség és a tulajdonos lakása volt.
A 20. sz. elején a fellendülő balatoni turizmus egyik keszthelyi központja lett a Sörkert. Ekkor indult a Sörházkert területén az első keszthelyi színház működése is. 1927-ben nyersanyaghiány miatt az üzem bezárt, csak lerakatként működik. 1949-ben államosítják a lerakatot. 1950-es években még eredeti funkciója szerint működik az épület. 1960-tól az épület a keszthelyi Tejüzem részeként, sajtüzemként működik tovább, ekkor több átalakítást hajtottak végre. A pincékben voltak a sajtérlelő termek külön szellőztető rendszerrel. Az utcai barokk szárnyban a Városi Tanács lakásokat rendezett be. A sörkert fáit kivágták, a területet feltöltötték és szabadtéri mozi épült.” Horváth Zoltán