Dabas település rendkívül sok építészeti értékkel rendelkezik. Kisnemesi kúriái a késő barokktól kezdve a klasszicizmuson át nagy számban maradtak fenn. Zömük a XIX. század elején-közepén épült. Dabas város vezetése példás módon elkötelezett az épített örökség megóvásában és életben tartásában. Ma már a településen nincs használaton kívüli és fel nem újított kúria.
Megbízásunk tárgya az 1825-ben klasszicista stílusban épült Halász Jenő- kúria felújítás keretein belül kialakítandó, két csoportszobás mini bölcsőde kiviteli terveinek elkészítése volt. Az engedélyezési eljárást Bujdosó Géza, a Dabason több műemléket életre keltő, vezető tervező és Kecskeméti Norbert építész a város értékeivel lelkesen törődő önkormányzati biztos folytatta le. Ők adták át a munkát, aminek szakmai érdekessége az volt, hogy a mi műemlék felújítással kapcsolatos felfogásunk eltér Géza és Norbert hagyományos értelemben vett értékmegőrző gondolkodásától. Az egyébként is komoly dilemmát jelent, mind megrendelő, mind pedig az építész számára, hogy a valaha lakóépületként szolgáló kúriák, miként tudnak megújulni és más funkciót kapni úgy, hogy az építészeti karakterük és az alaprajzi elrendezésük alapvetően ne változzon. Az építésztől alázatot a szakmai felügyelettől pedig rugalmasságot követel.
A kéttraktusos, kontyolt nyeregtetős kúria talán az egyik első példája az akkoriban Dabason és a környéken épült ilyen épületeknek. Utcai homlokzatán középen egy portikusz van, melynek timpanonját négy toszkán oszlop, illetve ezek vonalában a fal mentén négy pilaszter tartja. A három részes gerendázat tagolatlan, fríze tükrökkel díszített és geiszonja fogrovatos.
Az oldalhomlokzatait vaktükrökkel díszített párkányok és falsávok keretezik. A kertfelőli homlokzat kivételével mindenhol megmaradtak a díszek és tagozatok. Természetesen ezekhez nem állt szándékunkban hozzányúlni, viszont mindenképpen jelezni akartuk valamiképpen az új rendeltetést. Ennek megfelelően az eredetileg tervezett sárga, törtfehér homlokzatot és szürke lábazatot egységesen fehér színűre módosítottuk. A főbejárat már az engedélyezési terv alapján átkerült a kert felőli homlokzatra, és így a portikusz egy korláttal lezárt terasszá vált.
Ez jó lehetőséget kínált arra, hogy itt megjelenjen egy olyan gesztus, ami az új rendeltetésre utal. Közvetlenül az oszlopsor mögött másodlagos homlokzati elemként helyeztük el a korlátot, amelyre a bölcsőde teljes arculatát tervező Sásdi Laura grafikus művész által tervezett színes állatfigurák kerültek.
Az egységesen fehér, fény-árnyék rajzolatú díszített homlokzat, monokróm felülete és a színes korlát adta kontraszt így tökéletesen megjelenítette és kiemelte az új funkciót.
A kertfelőli oldalon lévő főbejárati előtetőt pedig elhagytuk és helyette egy fedett babakocsitárolónak is helyet adó, áttört fa szerkezetű új épületrészt terveztünk. A játszóudvarban egy kinti vizesblokk és raktár került elhelyezésre. Ennek a melléképületnek a fedett teraszát a főbejárattal azonos áttört fa rácsozattal határoltuk le megteremtve ezzel a két tömb építészeti kapcsolatát.
Az főépület műemlék mivolta sok előírás alól mentesített, ami egyrészt egyfajta könnyebbséget jelentett, viszont ezzel szemben nagyobb volt a tervezői felelősség, mivel egy nevelési intézményről lévén szó bizony meg kell felelnie mindennek a rendeltetésből adódó elvárásoknak. Még az engedélyezési szakaszban sok vitát generált az, hogy egy ilyen épületben lehet-e egyáltalán egy mini bölcsödét kialakítani. Én azt gondolom, hogy csak akkor tudunk megmenteni egy műemléket, ha annak életet adunk és használjuk. Persze vannak korlátok és bármit nem alakíthatunk ki mégsem benne, de ha egy közösség kellően elszánt, akkor mindig talál olyan hasznosítást, amivel fenntarthatjuk épített örökségünket. Mi hiszünk abban, hogy önmagunkat felvállalva a jelent felelősséggel képviselve kell és lehet átmenteni a múlt értékeit a jövő számára.
Az egész tervezési folyamat szakmai hozadéka ennek az együttműködésnek többek közt az volt, hogy kellő alázattal és emberi tartással, akár egymástól eltérő szakmai felfogás mellett is lehet olyan munkát végezni, ahol az eredmény minden fél számára elfogadható, beleértve itt a felügyelő hatóságot is.
Az pedig, hogy egy műemlék valóban megújuljon és régi fényében éljen tovább, bizony a kivitelező részéről is felelős és konstruktív hozzáállásra, valamint nagyfokú szakmai hozzáértésre van szükség. Szekeres Rezső vállalkozó és fia Szekeres Márton erről tett tanúbizonyságot az első alapfeltárástól az utolsó fűmag elvetéséig.
Engedélyezési tervek:
- Bujdosó Géza, építész, vezető tervező
- Kecskeméti Norbert, építész
Kiviteli tervek:
- Ligetvári István építész, vezető tervező
- Ligetvári Dorottya Sára, építész
- Sásdi Laura, grafikus művész
- Tegyei Gábor, tartószerkezeti vezető tervező
- Vladár Péter, okleveles gépészmérnök
- Balogh István, villamos tervező
Kivitelező:
- Szekeres Rezső, Szekeres Márton, vállalkozók
Kertépítési munkák:
- Halász Attila