REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI HÁZ – VASAD

A nagyjából 2000 fős település református templomát 1904-ben építették, de a rendszerváltozás idején 1992-ben statikai problémák miatt újjáépítették. Csak a torony maradt meg eredeti formájában. A mellette lévő többször bővített parasztházban kapott helyet a lelkészlakás gyülekezeti terem.

Beázások és statikai problémák miatt ez az épület is modernizálásra szorult. Statikus szakértői vélemény alapján csak a hátsó udvari rész pincéjét tartották meg – a többi elbontásra került. A bontásnál derült ki: jól döntöttek, hiszen a vastagnak hitt 55 cm-es vályogfalak valójában kívül belül futóra rakott vályogtéglából falazott un. belső légkamrás falak voltak.

A gyülekezet öt építészt hívott meg az új épület tervpályázatára, többek között a közeli Monorierdőn pár éve megépült református gyülekezeti ház és templom tervezőjét Czégány Sándort is.  A népi építészetet amúgy is jól értő építész a község hagyományos építészeti értékeit megismerő munkával kezdett hozzá a gyülekezeti ház megtervezéséhez.

Talán a hely szelleméhez ragaszkodó viselkedés is közrejátszhatott a pályázati terv sikeréhez, a bíráló bizottság döntéséhez.

A tervező BME építészkarának elvégzése után a Vándoriskolában diplomázott, műemlékvédelmi tapasztalatokkal felvértezve kiváló építészek mellett dolgozott. Diplomatervétől kezdve (Ravatalozó, Tass) több további ponton is kapcsolódott a szakrális építészethez, hiszen az évek folyamán tervezett református templomot Helvéciára, Hetényegyházára, Monorierdőre és Szigetszentmártonra is.

A korábbi épület elbontása lehetővé tette, hogy kisebb beépített alapterületen racionálisan helyezzen el több funkciót. Ezáltal a templom és tornya kiszabadult a sűrű beépítésből, levegős udvar, szabad tér keletkezett körülötte kiemelvén annak történeti szépségét.

Az utcai főkapun beérkezve egy széles, tágas közlekedőre érünk, ami elválasztja és összeköti az épület különböző egységeit. A tornácoszlopok által szegélyezett fedett közlekedőről nyílik a gyülekezeti tér, valamint a lelkészi hivatal és az irodák. A tornác végén jutunk el a lelkészlakásig, amelynek lakóterei a közösségi udvarral szemben az ellenkező irányba pozícionáltak, így biztosítva annak intimitását, a közösségi terektől történő finom elválasztását. Együtt, mégis külön.

Az átgondolt, jó érzékkel elhelyezett funkciók és helyiségek, valamint a szomszédos épületek mintáit követő arányokkal és részletekkel bíró épület egésze megfelelő érzékenységgel illeszkedik a környezetéhez!